Dehidratl Szakcsknyv

A középkorban Európában az emberek a lepárlóüzemek bvítményeként olyan helyiségeket építettek, amelyeket kifejezetten arra terveztek, hogy a beltéri tz hje által kiszárítsák az ételeket. Az ételt felfzték a szobába, füstölték és szárították. A napfény hiánya és a száraz napok lehetetlenné tették az élelmiszerek kinti szárítását, és ezek a speciális házak megoldották a hvös, nedves éghajlaton élk problémáját. Az 1800-as évek közepére olyan eljárást fejlesztettek ki, amellyel a zöldségeket 105 °F-on lehetett szárítani, és süteményekké préselni. Ezek a szárított zöldségek örvendetes táplálékforrást jelentettek a tengerészeknek, akik hosszú utakon szenvedtek friss élelmiszer nélkül. A második világháború alatt a katonák dehidratált élelmiszert használtak könny takarmányként, miközben a csatatéren szolgáltak. Ezeket ma étkezésre kész ételeknek" (MRE) ismerjük. A háború után a háziasszonyok nem rohanták bele ezt a tömör, de gyakran íztelen ételt a mindennapi fzési rutinjukba, és a kiszáradt ételek kiestek. Elkészítként, aki egyben kertész is, a babon, a rizsen, a búzán és a tojásporon túlmenen a kamrakészítményeket szeretném alkalmazni. A kerti ajándékom kiszárítása kitölti a nem dobozolható élelmiszerek és az áramkimaradásokra hajlamos fagyasztó által hagyott rt. A tiszta vízforrás és a tz az egyetlen dolog, ami a családom és a dehidratált alapanyagokból készült meleg étel között áll. Ez a könyv nem csak tapasztalt kertészeknek, lelkiismeretes elkészítknek és szakért konzerválóknak szól. Mindenkinek szól, aki szereti a friss ételeket, és hozzá szeretne járulni a tartósításhoz. A mai aktív életmódhoz a kiszáradásnak könnyen bele kell illeszkednie a napi rutinba, a lehet legkevesebb idt kell igénybe vennie, és minimális felkészülési idt igényel. A tömeges vásárlás és a kötegelt tartósítás, valamint a hatékony dehidratáló kombinálásával mindennapi használatra száríthatja az élelmiszereket.